Két héttel később, csütörtökön.

Reggel 9-et mutatott az óra, az ablakon beáramló meleg simogatta Lyen arcát. A kellemes csendet a rádió hangja törte meg.

-         Már reggel van? – Mondta álmosan a lány, és kinyomta az ébresztésnek szánt rádiót.

Felöltözött, majd kilépett az üres folyosóra. Lement a lépcsőn egyenesen a konyhába.

-         Jó reggelt – Köszöntötte Maya az álmos lányt.

-         Neked is! – Mondta Lyen és leült az asztalhoz.

Megreggelizett, és összeszedte a holmiját.  

-         Megyek, mert találkozom Eve-vel. Moziba megyünk.

-         Oké! Szia! Jó szórakozást! – Köszönt el Maya.

Az ajtó becsukódott Lyen mögött, Ő pedig elindult a parkba.

-         Szia! – Köszönt Eve.

-         Bocs, hogy késtem, de nehezen ébredtem. – Szabadkozott Lyen.

-         Semmi baj, menjünk, mert lekéssük a filmet.

-         Oké! De a film amúgy is 11-kor kezdődik.

Átsétáltak a parkon, majd bementek a mozi épületébe.

-         Jó volt a film! – Jegyezte meg Lyen, miközben már Eveék felé sétáltak.

-         Nem vagy éhes? – Kérdezte Eve, mikor kinyitotta a kertkaput.

-         Egy kicsit. – Mondta Lyen, mikor már beléptek a házba.

-         Melegítek kaját. – Mondta.

-         Te már elkezdted a nyári leckéket? – Kérdezte.

-         Még nem, de már jó lenne, mert hétfőn suli.

-         Nem írjuk meg most együtt?

-         Rendben, csak hozom a cuccomat. – Mondta Eve.

Ezzel felszaladt az emeletre, és egy perc sem telt bele, már lent is volt a könyvekkel. Rengeteget dolgoztak, de megérte. Este nyolc órakor, mikor már befejezték a tanulást, Lyen törte meg a csendet.

-         Most már megyek, mert holnap edzés, holnapután pedig bajnokság és ki kell aludnom magam. Tényleg! Eljössz?

-         Persze! Nem hagynám ki!

-         Akkor pénteken találkozunk. Szia! Jó éjszakát! – Köszönt el Lyen és kilépett a sötét utcára.

-         Neked is, és vigyázz magadra. – Kiáltott utána Eve.

Átsétált a parkon, majd egy mellékutcán. Amikor hazaért, Maya már aludt. Egyenesen felrohant a szobájába és lefeküdt aludni.

Reggel korán kelt fel, gyorsan megreggelizett, és elindult edzésre.

-         Szia Tom. – Köszönt, mikor kilépett az öltözőből.

-         Szia Lyen. Ma nagyon sokat kell gyakorolnunk. – Mondta, miközben elővette a tornaszereket.

-         Muszáj lesz a szaltót gyakorolni. – Jegyezte meg Lyen miközben elkezdte a bemelegítést.

-         Akkor lássunk egy triplát.

-         Oké!

Lyen elrugaszkodott a földtől, de kettőnél több forgást nem tudott végrehajtani a levegőben, végül a védőhálóban landolt. Mikor ez már tízszer megismétlődött, Lyen kikászálódott a hálóból, és megjegyezte.

-         Ez egyszerűen nem megy. Elegem van, és fáradt is vagyok.

-         Akkor ezt a mozdulatot hagyd ki szombaton. Nekem mennem kell! Ma van Cecily születésnapja, és szeretném meglepni valamivel.

-         Holnap találkozunk a bajnokságon, szia. – búcsúzott Lyen.

-         Szia. – Köszönt el Thomas.

Miután egyedül maradt, Lyen elindult az öltözők felé, de megtorpant.

-         Egye fene megpróbálom mégegyszer. – Mondta magában, felment az állványra, és elrugaszkodott, de ezúttal nem a hálóban, hanem a talajon ért földet.

-         Sikerült ! – Kiáltotta.

Mélázásából egy ismerős hang zavarta fel. 

-         Óriási voltál! – Mondta.

Lyen a hang irányába fordult.

-         Robert! – Te hogy kerülsz ide? – Kérdezte.

-         Gondoltam megleplek. – Jött a válasz.

-         Hát sikerült. – Mondta, miközben elindult az öltözők felé. – Megyek átöltözöm, megvársz?

-         Persze, utána sétálhatunk egyet. – Jegyezte meg Robert.

-         Oké! Pár perc és készen vagyok.

-         Kimegyek addig, siess.

Kiment a kapun és leült a lépcsőre. Tíz perccel később Lyen is megjelent, és együtt elindultak a park felé. Már legalább egy órája gyalogoltak, mikor Robert megtörte a csendet.

-         Olyan csöndes vagy. – jegyezte meg a fiú.

-         A holnapi nap jár a fejemben. Ma szerencsém volt, de mi lesz, ha a versenyen nem sikerül megcsinálni az ugrást. – Mondta Lyen.

-         Ne aggódj, biztosan sikerülni fog, sokat gyakoroltál és most végre mindenki látni fogja, milyen ügyes vagy. – Bíztatta a fiú.

-         Köszönöm, örülök, hogy bízol bennem, de félek, hogy elszúrom.

-         Te vagy a legjobb. Mégis mi baj lehet?

-         Rendes vagy.

Annyira belefeledkeztek a beszélgetésbe, közben észre sem vették, hogy rájuk esteledett.

-         Haza megyek, fáradt vagyok. Késő van, holnap korán kelek, és azt sem akarom, hogy Maya megint kicsapja a balhét. – Jegyezte meg Lyen, hosszú hallgatás után.

-         Elkísérlek. – Mondta Robert.

-         Oké!

Lyen és Robert a kapunál szólaltak meg ismét.

-         Akkor holnap találkozunk. Szia. – Köszönt el a lány.

-         Szia. Aludj jól.

Másnap reggel a TV hangjára ébredt. Most idegesebb volt mint máskor. A függönyöket átvilágította a felkelő nap fénye, és Lyen arcát simogatta az ablakon befújó szél. A lány felébredt és ránézett az órára.  

-         Már Tíz óra van? – kérdezte magában –egy óra múlva kezdődik a bajnokság.

Kimászott az ágyból, felöltözött, majd végigment a folyosón, le a lépcsőn, egyenesen a nappaliba. Mikor körülnézett, látta, hogy nagynénje a TV előtt reggelizik. 

-         Jó reggelt. – köszönt Lyen.

-         Neked is. – mondta Maya, aki ebben a pillanatban vette csak észre unokahúgát.

Lyen leült a nénje mellé a kanapéra, és magához vett egy szelet piritóst és egy tányért. Ezután hallgatásba merültek,végül Maya törte meg a csendet.

-          Izgulsz? – kérdezte.

-         Kicsit – mondta Lyen – a tripla szaltót csak egyszer sikerült megcsinálnom.

-         Sikerülni fog. Te vagy a legjobb! –bíztatta únokahugát Maya.

Lyen letette az üres tányért az asztalra, felállt, majd elindult az ajtó felé.

-         Megyek készülődni, tíz perc múlva indulnunk kell – mondta, és a szoba ajtaja már csukódott is be mögötte.

Nem telt bele sok idő, és már menetkészen, sport táskával a vállán állt a bejárati ajtóban, Mayára várva.

-         Igyekezz! Nem akarok elkésni! – veszekedett nagynénjével Lyen.

-         Mehetünk! – mondta Maya, vállára véve táskáját.

Elindultak a kerten keresztül, ki a kapun, át a parkon a stadion felé. Hatalmas tömeg tolongott a főbejárat előtt, mindenki kiváncsi volt erre az óriási eseményre. Lyent egy pillanatra elfogta a lámpaláz és a szorongás, egy különös keveréke.

-         Menjünk az öltözők felé, ott is van egy bejárat. – javasolta Lyen, miután rájöttek, hogy a főkapun nem fognak egyhamar bejutni.

-         Rendben. – egyezett bele Maya, és azzal elindultak az öltözők felőli bejárathoz.

-         Szia Tom! – köszönt Lyen, amikor meglátta az edzőjét az ajtóban.

-         Sziasztok! – jött a válasz – Menjünk be, míg átöltözöl én elkísérem mayát a nézőtérre.

-         Rendben

-         Gyere Maya menjünk!

-         Sok sikert! Szurkolok! – mondta Maya, azzal egy puszit nyomott unokahúga arcára.

Lyen mögött becsukódott az ajtó, Ő és Tom pedig elindultak a nézőtér felé.

-         Itt leülhetsz – mondta a fiú, tíz perc keresgélés után.

E közben Lyen sem tétlenkedett, átöltözött és bemelegített. Közben hallotta a kintről beszűrődő zajokat. Vegyes érzelmek kavarogtak benne. Higgadtan még egyszer magában átgondolta a mozdulatokat, és mikor fél órával később kinyílt az ajtó és belépett rajta az edzője, akkor már teljesen nyugodt volt.

-         Izgulsz? Ez természetes! – adott választ saját kérdésére Tom.

-         Tudom.

-         Gyere! Te következel! – mutatott az ajtó felé a férfi.

Elindultak a folyosón, egyenesen a zsivaly irányába. Mikor beléptek, Lyent újra elfogta a lámpaláz. „Mi lesz, ha nem sikerül?” gondolta. Mintha Tom a gondolataiban olvasott volna, mert az izgalomtól remegő lány vállára tette a kezét, és ezt mondta.

-         Sikerülni fog! Sokat gyakoroltál!

-         Köszönöm

-         Gyerünk! – mondta Tom, és gyengéden meglökte a lányt a hátán.

Lyen nagy levegőt vett, és elindult az állvány felé. Magán érezte a nézők szinte szúró tekintetét, vibrált körülötte a levegő. Elkezdte a gyakorlatot, elrugaszkodott, és szinte lebegett a levegőben. Mikor befejezte, felmorajlott a tömeg, ö pedig már tudta. Sikerült! A sok munka meghozta gyümölcsét. Odasétált a többi versenyzőhöz, és várta az eredményt. Neki nem számított más, csak az, hogy a barátai hittek benne. A bírák elnöke most a versenyzők felé fordult.

-         Gratulálok ezekért a csodálatos mutatványokért. Jó lenne, ha mindegyikőtöknek odaadhatnánk az első díjat, de sajnos csak egy győztes lehet. A harmadik hely Tina Homer-t illeti. Második lett Deniel Miter és az első helyezett Lyen Tainer .

Mikor elhangzottak a nevek, ismét felzúgott a tapsvihar és a nézők ovációja. Lyen körülnézett a csarnokban, és az egyik lépcső aljánál meglátta a felé futva közeledő Robertet. Ő otthagyva társait, szintén elindult barátja felé. Mikor odaért, a fiú minden szó nélkül átkarolta a derekát és a lány nagy meglepetésére szájon csókolta. Robert elengedte Lyent, és a lány értetlen arcát látva maga előtt odahajolt hozzá, és a fülébe súgta.

-          Beszélnünk kell! – már nem sikerült többet mondania, mert megjelent Maya és Eve.

-         Gratulálok! – mondták egyszerre.

-         Köszönöm, megyek átöltözöm! – jelentette ki néhány perc hallgatás után Lyen, és válaszra sem várva elindult az öltözők irányába.