Mikor Lyen kijött az öltözőből Robert várta az ajtó előtt.

-         Magyarázatot várok! – Mondta szinte parancsoló hangon.

-         Nem is tudom, hogy hol kezdjem….

-         Hát talán az elején! – szakította félbe Lyen – miért csókoltál meg?

-         Már rége el akartam mondani, de gondoltam várok, amíg vége a bajnokságnak. Azonban amikor ott megláttalak már nem tudtam parancsolni magamnak. Magam sem tudom hogyan, de beléd szerettem. Több vagy nekem, mint egy egyszerű barát, egyszerűen szeretlek. – fejezte be monológját Robert.

-         Nem tudom, mit mondhatnék. Kell egy kis idő, amíg átgondolom ezt az egészet. – mondta Lyen, tekintetével a fiú arcát fürkészve.

-         Rendben. Én várok, ameddig csak szükséges.

-         Szeretném, ha most egy ideig nem találkoznánk. Gondolkoznom kell, és a suli is holnap kezdődik. Rengeteg lesz a tanulnivalónk.

-         Ahogy akarod! – zárta le a témát Robert.

***

Így is történt. Lyen minden idejét a tanulás kötötte le. Csak az iskola végén a lány ballagása utáni napon találkoztak ismét. Ez egy gyönyörű nyári nap volt. Június 16-án volt a ballagás, és Lyen 17-én lett 15 éves. Már dél felé járt az idő, mikor Lyen lejött a szobájából, kiment a hátsó kertbe, és óriási meglepetés fogadta.

-         Szóval ezért rágtad annyit a fülemet, hogy tegyem le a vizsgát. – mondta nagynénjének címezve e szavakat.

Végigfuttatta tekintetét a jelenlévőkön,majd újra csodálkozása tárgyára nézett, egy gyönyörű motorra.

-         Egy pillanatra elrabolnám az ünnepeltet. – mondta Robert, és megfogta Lyen kezét.

Bementek a nappaliba, és a fiú becsukta az ajtót maguk mögött.

-         Majdnem egy éve nem találkoztunk. Hiányoztál. – mondta és leült a kanapéra.

-         Te is hiányoztál nekem, de tudod, hogy sok volt a tanulnivalóm. – szabadkozott Lyen, és Ő is helyet foglalt Robert mellett.

-         Szeretném tudni, hogy döntöttél-e abban a dologban, amiről egy éve beszélgettünk. – kezdte a fiú.

-         Sokat gondolkoztam, ezen a dolgon, és arra jutottam, hogy kicsi korunk óta ismerjük egymást, és én nem szeretném tönkre tenni ezt a barátságot. Gondolj bele! Ha valami miatt szétmegyünk, utána már nagyon nehéz lenne kijavítani a hibákat, amiket elkövettünk. Ezért azt mondom, maradjunk csak barátok. – miután Lyen befejezte, Robert lesújtóan nézett rá. Nem igazán ezt a választ várta.

-         Tiszteletben tartom a döntésedet, de arra kérlek, hogy gondold meg. – szólalt meg pár perc hallgatás után a fiú.

-         Rendben, de ne táplálj hiú reményeket.

-         Oké! – egyezett bele Robert.

Felálltak a kanapéról, és kimentek a kertbe. A nap további része elég unalmasan telt. Este kilenc körül elmentek a vendégek, Lyen pedig a másnapi edzés miatt azonnal lefeküdt aludni.

***

Ez az év is hamar elszaladt. Eliot és Westly tovább folytatták a kutatást és sikerült összeállítaniuk egy csapatot, de ennek a csoportnak a tagjai mit sem tudtak a két évvel ez előtti eseményekről. Lyen előző nap betöltötte 16.-ik életévét, és éppen a nyár eleji nagytakarítás közepén tartott, mikor az egyik táskájából kiesett valami.

-         Mi lehet ez? – kérdezte magában, és felvette a földről az apró aranyszínű tárgyat.

-         Már emlékszem! Két éve abban a furcsa kávézóban kaptam! – mondta és belehasítottak az emlékek.

Ránézett a medálra, és eszébe jutott, hogy mi történt, valamint az is, hogy ez a kulcsa annak, hogy „ szuperhős” legyen. Két éve el sem tudta volna képzelni, hogy űrlények ellen küzdjön, de most eléggé csábító ötletnek tűnt.